Magánszféra magáncélra

A múltkor R barátom keseredett neki zenekari ügyben, most én teszem.

Régóta döglődünk, egy helyben toprgunk. Néha összejövünk, tervezünk, beszélünk, aztán ennyi. Semmi. Aztán néha nekiveselkedünk. Megint próbálunk, tervezünk, beszélünk, aztán ennyi. Semmi.

Aztán néha hiányzik a zenekar. Újratervezem a honlapot, néha előveszem félig-dalszövegeimet, s írogatom őket, néha előveszem a gitárt, néha meghallgatom felvételeinket.

Aztán néha R barátomnak is hiányzik a zenekar. Néha, mondja, jó volna zenélni, leülni egy kicsit, kitalálni dalokat. Néha áldoz a zenekarra, vesz egy új basszust, erősítőt. Bízik benne, hogy szükség lesz még egy jobb hangszerre.

Aztán néha Gy-nek is hiányzik a zenekar. Ő is áldoz, az ellopott harmónika helyett vesz egy másikat, mert ő is azt hiszi, szükség lesz arra a hangszerre még.

Aztán néha R barátommal leülünk megbeszélni, tervezni. Gondolkodunk, hogy lehetne kevés szabadidőnkben koncerteket szervezni; gondolkodunk, honnan lehetne pénzt szerezni egy alapcuccra, ami még meg is szólal, mondjuk egy klubban; gondolkodunk a nyári fellépéseken, stb.

És, ha nagy ritkán adódik egy lehetőség föllépésre, és még időnk is engedi, hogy elvállaljuk, akkor kiderül, hogy nincs is zenekar. Illetve van, csak romjaiban hever. Dobosunk (nem tehet róla, 120 km -rel odébb) egy másik színházban kapott munkát, természetes, hogy nem tud rendelkezésre állni. Csak gondolkodunk, hogy akkor dobos nélkül hogyan tovább. Mert most ez egy alkalom, hogy nem áll rendelkezésre, de ez bármikor előfordulhat a jövőben. Szeretjük őt, sokat köszönhetünk neki, ragaszkodunk hozzá, de ha tovább is zenélni szeretnénk, akkor valami megoldást kell találnunk.
L barátunk pedig, aki velünk él, mostanában egy próbán nem volt. Mindig valamilyen dolga akadt. Ez mondjuk, nem baj, csak nagy baj. Olyan, mintha nem is közénk tartozna, csak néha megjelenik, olyankor elénekel néhány dalt, néha herflizik, néha tikfázik, azt’ jó’ van. Nagy energiákat nem nagyon feccel bele. Persze ez így nem teljesen igaz, hiszen mindenkinek más a dolga a zenekarban, és ahhoz mérten más energiák is működnek mindenkinél. De az a teljes odaadás nagyon ritka.

Egyszóval: muszály ezen változtatni, és meg kell beszélni a dolgainkat, mert ez így tovább értelmetlen. Néhányan tervezünk, dolgozunk, más meg nem nagyon. És így az egész semmit sem ér. Ki kell végre mondania mindenkinek, mit akar a zenekartól, a zenekarért, a zenekarban.