A “Vidám vasárnap” c. rovat következik:

Ha korán kell
ébrednem egy tájelőadás miatt, mindig nyugtalanul alszom. Egyrészt,
mert nem vagyok hozzászokva a korai keléshez, és félek, hogy elalszom,
másrészt, nagyon ciki volna, ha rám várnának a többiek, arról nem
beszélve, hogy pénzbüntetést is kapnék. A tizenvalahány év alatt
egyszer aludtam el, még Zalaegerszegen. Reggel 7-kor indult a táj
valahova, 7 ó 5 perckor csörgött a telefon. Rögtön tudtam, hogy
elaludtam. Mint az őrült felöltöztem, és fürdés, minden nélkül 5 perc
múlva már a buszon voltam. Nagyon rossz érzés. Persze nem büntettek
meg, de furdalt a lelkiismeret, hogy rám kellett várni, és nagyon rossz
volt az egész napom a hirtelen felriadástól. Azóta ilyen alkalmakkor
több óra is csörög 5 perces késésekkel, és van mikor megkérek valakit,
hogy ébresszen föl, ha mégis… Ilyenkor csak nézek ki magamból, és pár
másodpercig nem tudom, miért kellett fölkelnem, aztán tudatosul, hogy:
ja, igen, megyünk tájra. Automatice tejját főzök, ücsörgök mellette,
lődörgök a lakásban, visszafeküdni nem merek, így bekapcsolom a tv -t,
vagy a rádiót és szoktatom szívemet a nem csendhez. Tegnap este 11 -kor
még mostad le magadról a sminket, még ücsörögtél egy korsó sör mellett
a büfében, 1- kor kényszerítetted magadat, hogy lefeküdj, mégha nem is
tudtál elaludni, s háromnegyed hatkor csörög a telefon ébresztője.
Vidám vasárnap. ÉS esős vasárnap. És hideg vasárnap.  Aztán kb.
délután 4 körül megérkezek, és 5 -kor megyek be a színházba, 6 -kor La
Mancha. Vidám vasárnap. Ma nem lesz vasárnapi húsleves. Nem baj, majd a
gyerekek odaadó figyelme kárpótol.