A “Magánszféra magáncélra” c. rovat következik:



Ahogy enyhül a fájdalom a
derekamban, úgy erősödik a gyomromban. Évek óta kínoz a fekély, főleg
ősszel és tavasszal, de orvosról, tablettákról hallani se akarok. Az
elmúlt éjszakáimat végighánykolódtam, alig alszom valamit. Egyedül a
zenélés ideje alatt enyhülnek a fájdalmak, mert az örömből fakad. Aztán
a zenélés végeztével az egész oda. Az egész – ség. “Minden egész
eltörött.” Valami hiány mar belül, és egyre jobban fölemészt. Valamin
változtatnom kéne, de nem tudom hol kezdjem, és főleg mit kell tennem.
Csak sejtéseim vannak, de ha véghezviszem dolgaimat, azok alapjaiban
rengetik meg eddigi életemet, munkámat, hivatásomat. Gyáva vagyok
megtenni. Másrészt nem is biztos, hogy az lenne a megoldás. Ezt a zűrös
korszakot talán át kell vészelnem türelemmel, alázatosan. Lehet, hogy
ebben mutatkozik meg az erő, s nem a menekülésben. Hol van az a sok
erő, energia, amit a nyári kirándulások adtak? Hol, amit a fényképezés
öröme adott? Hol vannak azok az energiák, amelyek a zenélésből jönnek,
amelyeket Ti adtok nekem nap mint nap? Hol rejtőzködnek? Milyen mélyen
épültek be? Milyen mélyre kell leásnom értük? S mire lesz elég? Sürgős
teendőim vannak. Meg kell mentenem egy életet. A magamét.