A “Vidám vasárnap” c. rovat következik:



Ismét itthon. Nemrég érkeztünk meg
az esküvőről, illetve a lakodalomból. Végül is nagyon jó volt, bár nem
szoktam jól érezni magam egyetlen lakodalomban sem.


Az esküvő egyszerű református
szertartás volt, semmi sallang. A menyasszony és a vőlegény nagyon
szépek voltak, izgultak, de ez természetes ilyenkor. Gy autója volt a
menyasszonyos autó; felvirágozva és dudálás közepette vonultunk végig
fél Budapesten Szentendre felé. A lagzi a Szentendre melletti Anna –
völgyben volt, egy csodlatos környezetben lévű üdülőcentrumban, ami
régen (vagy tán most is) a Honvédség tulajdonában volt (van). Nagyon
finom étkek, és italok társaságában töltöttük az estét, a kiszolgálás
figyelmes és kedves volt. Egy vak zenész muzsikált mindenféle műfajú
zenét tangóharmonikán a lakodalmastól a húzós rock’n’roll ig, az
operettől a sanzonig. Kérem, háromszor táncoltam. Ez nagyon nagy
teljesítmény tőlem, mert kifejezetten útálok táncolni, elég nekem a
színpadon az a sok megtanulhatatlan koreográfia. Kétszer a
menyasszonnyal, és egyszer Gy -vel roptam a táncot. Na, hogy roptam, az
túlzás, de imitáltam a lépéseket. Hajnali négykor feküdtünk le. Jó kis
társaság jött össze, a veszprémi társulatból is voltunk néhányan, és az
újvidéki színházból is jöttek páran. Természetesen mi bírtuk legtovább
a bulit, a végére már nem voltunk szomjasak, csak leginkább fáradtak.
Azért a bátrak egy kis éjszakai fürdőzéssel zárták a lakodalmat, ui.
volt az üdülőben egy szabadtéri  úszómedence. Sokat nem aludtunk,
mert reggel 10 -re el kellett hagyni a bungallókat, ahol elszállásoltak
bennünket. A reggeli kávézásra összegyűlt gyűrött arcok között azért
ráismertünk egymásra, bár sokszor nem volt egyszerű az azonosítás.
Aztán nagy nehezen elhagytuk az “objektumot”, mindenki ment a maga
útjára. Mi hazahoztuk Gabi barátunkat és kollegánkat, és az ő kedvesét,
aki szintén Gy , csak nem örgyi, hanem öngyi. És ha már Budapesten
keresztül vezetett haza az útunk, beugrottunk a Miro kiállításra. Nem
bántuk meg, nagyon jó volt. Van egy-két híres kép is kiállítva, lehet,
hogy mind híres volt, csak én nem ismertem meg őket. De főleg a szobrai
tetszettek nagyon. Elképesztő, ahogy egy-egy mindennapos használati
tárgyból, hogy varázsolt elgondolkoztató, vagy vicces nőalakot, és más
egyéb teremtményt. Ezek a szobrok nekem nagyon bejöttek, a
festményeknél néhányszor nagyon el kellett gondolkoznom, hogy mit
látok, vagy, mit láthatok a képen/képben. Azért volt néhány nagyon
remek, pl. a táncoló pipacsok, ami szemtelenül egyszerű: néhány
vonallal és néhány piros pöttyel. Fantasztikus!




Most pedig pihi, ejtőzés, blogolvasás, stb.