A “Magánszféra magáncélra” c. rovat következik:

Valami baj van valahol. Valami “tüske”. Valami egy ideje nem működik. Mióta? Miért? Miért? Mióta? Kerülgetjük a témát, mint forró kását, vagy macska a forró bádogtetőt. Mióta? miért? Miért? Mióta?

Hamvas Béla: A barátság (A láthatatlan történet-ből)

 

1.A közösség ősszava Philia Arszotelész szerint (Platon szerint a törvény) Philia a Barátság istennője, a közösséget a barátság teremti. Ahol barátság van, ott jelen van Philia Istennő.

2. az utóbbi években hallgatás van a barátságról, ez különös. Csak Emerson műve számottevő. Ok: a barátság klasszikus kapcsolat, és a mai ember a klasszikushoz kicsiny.

Philiátlan életet élünk, ami kapcsolat még van közöttünk, talán a régi maradványa, talán a múlt előlege, a mából barátság nem fakad.

3. De Arisztotelész téved, hogy a közösség lehetőségét Philia teremti meg. A közösség az Én és Te kapcsolata.  A közösséghez legalább 3 ember kell. De ahol 3-an vannak, onnan Philia már eltávozik. Én és Te = 2 mindig. Eggyel több, mint amikor az ember egyedül van, eggyel több, mint amikor közösségben van. A lét sajátos köre az individuum és a kollektívum között. A magány és a közösség között. Az egyedüllét és a sokaság között. Az 1 és a 3 között. A 2 Philia világhelye.

4. Az asztrológia az emberi sors színpadát 12 házra osztja fel, egyén, vagyon, család, halál, stb, + a barátságnak is jelöl ki házat. Philiának külön házat jelöl ki, és éppoly súlyosnak tartja, mint a hivatást vagy a halált. A barátságot semmilyen más kapcsolat nem tudja helyettesíteni, a barát mással nem pótolható.

5. Montaigne: a szerelemhez nincs szükség beleegyezésre, de a barátsághoz igen. Az a barát, akit én választok. A barátságból őszinteség fakad.

6. Emerson szerint a barátság a természet remekműve, + paradoxonja: a barát az egyetlen lény, akitől nem azt kívánom, amije van, hanem azt kívánom, ami ő aga.

7. Férfiak közössége. Pl futballcsapat. Barátság csak férfiak között lehet.

8. Barátság: egyből kettő lesz. Barát csak a másik barátságán keresztül lehetek és fordítva. + a magasabb világban való találkozáshelye.

9. A találkozás viszontlátás, (homályos érzés: valahol már találkoztunk). Távozás csak látszat.

10. Erosz (az ősi összefűző Hatalom) 2 gyermeke: szerelem istennője = Aphrodité és a barátság istennője = Philia.

11. A barátság az ember erőit összhangba hozz = a barátság az összes szenvedélyeket megfékezi. (míg a szerelem ezeket felkorbácsolja). Philia az egyetlen istennő  akinek megjelenésére az elementáris démonok lecsillapodnak és megbékülnek.

12. A szerelemnek és a barátságnak csak 1 rokon vonása van: ha felbomlik, oka soha nem a Másik, hanem mindig az Én.

13. Szerelem titka: kettőből egy lesz, barátságé: egyből kettő.

14. A nő a barátait elfelejti, szerelemit soha, a férfi a szerelmeit elfelejti, a barátait soha.

15. A barátságnak nincs külön története, mint pl a könyvnyomtatásnak, mert ez: Buddha és barátai, Lao-ce és barátai, Harmodiosz és Arisztogeitón, Szókratész barátságai, Grál-lovagok, stb.

16. A barátságnak 3 kizáró oka van: hiúság, gőg, irónia. (Tükröt, szolgát, tökéletlent keresnek) Az Én felülemelkedésének ez a 3 alapformája. Mind3 lezár és kirekeszt.

17. A barátság 4 dimenziója: hősies, intim, szellemi, játékos. Hősies: feláldozom érte az életemet, szellemi: ahol együtt vagyok vele, az a szellem világa, játék: gyermeki vidámsággal játszom vele, intim: feltárom magam.

18.Goethe: nem elég feláldozni magad a barátodért, a meggyőződésedet is meg kell tagadnod érte.

19. Philiának csak az antik világban van szobra. Barátság idillikus. Békét csak itt lehet megtapasztalni. Barátság mélyebben van mint a szeretet, a szerelem.  Idill, teljes, tökéletes, kész = klasszikus. Ezért a klasszikus életrend teremtője és őre Philia.

20. Barátság és csillag között kapcsolat. Barát = csillag.  Barát = csillag, a világegyetemnek érthetetlen rámragyogása.

21. Az emberi világban a barátság a klasszikus életrend formája volt, lesz és marad. A barátság az életet teszi költőivé és költészetté.


A BARÁTSÁG DICSÉRETE
A barátság nem kevesebb, mint valamennyi isteni és emberi dolognak jóakarattól és szeretettől áthatott egybecsengése. Nem is tudom, adtak-e a halhatatlan istenek valami ennél kiválóbbat, a bölcsesség kivételével.
Egyesek elébe teszik a gazdagságot a barátságnak, mások az egészséget, sokan a gyönyöröket is. Az utóbbiak azonban csak az oktalan állatokhoz illenek, a többi javak pedig esendők és múlékonyak, és nem is annyira az elhatározásunktól függenek, mint inkább a vakszerencsétől. Akik azonban az erényt tartják a legfőbb javuknak, helyesen gondolkoznak, hiszen éppen az erény szüli és foglalja magába a barátságot, amely semmiképpen sem lehet el az erény nélkül.
A barátság kiváló férfiak között annyi előnnyel jár, hogy alig tudom elmondani. Hogy is nevezhetnők életnek az olyan életet, amely nem pihenhet meg egy jó barát viszonzott szeretetében? És mi édesebb, mintha van valakid, akivel minden dolgodat úgy beszélheted meg, akárcsak önmagaddal? Mi örömödet lelnéd a szerencsében, ha nem volna valakid, aki éppen úgy örül neki, mint jómagad? A balsorsot pedig nagyon nehéz lenne elviselni jó barát nélkül, aki fájdalmadat még nálad is jobban átérzi.
A többi földi javak, amelyek kívánatosak előttünk, csak egyes célok elérésére alkalmasak; a gazdagság arra való, hogy használjad, a hatalom, hogy tiszteljenek, a tisztségek, hogy dicsérjenek téged, a gyönyörök, hogy élvezd őket, az egészség, hogy mentes légy a fájdalomtól és tested megfelelhessen hivatásának.
A barátság ezzel szemben számtalan dolgot magában foglal: az élet bármely helyzetében készen áll segítségedre, sohasem jön alkalmatlan időben, soha sincsen terhünkre. Ezért szokták mondani, hogy a tűzre és vízre sincs többször szükségünk, mint a barátságra. Hiszen a barátság nemcsak a boldogságot aranyozza be még ragyogóbban, hanem a bajokat is elviselhetőbbé teszi azzal, hogy osztozik bennük és részt kér belőlük.
A barátság tehát egyrészt igen sokrétű és nagy előnyökkel jár, másrészt főleg azáltal múl felül mindent, hogy jó reménységgel tölt el bennünket a jövőt illetően, és nem engedi, hogy kedvünket veszítsük és elcsüggedjünk. Aki igaz barátjára néz, mintegy saját énjét szemléli benne. Azért az, akinek jó barátai vannak, távollétében is jelen van, akkor is bővelkedik, ha szükséget szenved, akkor is erős, ha gyengeség vesz erőt rajta. És ami még hihetetlenebb: holta után is él, mert életben maradt barátainak tisztelete, emlékezése, gyásza kíséri. Ezért van, hogy boldogok a megholtak, mert örökké élnek barátaik emlékezetében és dicsők az élők, mert a síron túl is megtartották szeretetüket barátaik iránt.

Cicero


Hamvas Béla: A barátság

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.

A közösséghez legalább három ember kell. De ahol hárman vannak, onnan Philia már eltávozik. Az Én és a Te kettő. Mindig csak kettő. Eggyel több, mint amikor az ember egyedül van, eggyel kevesebb, mint amikor az ember közösségben van. Az Én – Te kapcsolata külön egzisztenciális kör: az individuum és a kollektívum között a lét sajátos köre. A magány és a közösség között. Az egyedüllét és a sokaság között.

Az Egy és a Három között. Ez a kettő a Philia világhelye.

A barátság a létnek az a köre, ahol az Én is megmarad, a közösség is teljesül és tovább él érintetlenül, de a kettő között és a kettőtől függetlenül a létnek teljesen új, sem az egyikből, sem a másikból le nem vezethető, harmadik lehetősége támad. Új létforma nyílik meg. Ez a barátság.

A szerelem titka, hogy a kettőből egy lesz, a barátság titka, hogy az egyből kettő. Ezért a szerelem fordított barátság, úgy, hogy az egyikből mindig szivárog át valami a másikba. A szerelem néha olyan, mintha egyből kettő lenne, holott mindig kettő volt, és csak a szerelem tette eggyé. A barátság pedig néha olyan, mintha kettőből egy lenne, pedig mindig egy volt, csak a barátság tette kettővé.

A barátságnak négy formája van: a hősies, az intim, a szellemi és a játékos. De az igazi barátság mind a négyet egyesíti, s ezért nyugodtan mondható, hogy ez a barátság négy dimenziója. A hősiesség az, hogy feláldozom érte életemet; a szellemi az, hogy ahol együtt vagyok vele, az a szellem világa; a játék az, hogy oly vidáman játszom vele, mint a gyermek; az intim az, hogy feltárom magam.

Ebben a mélységben csend van, zavartalan nyugalom, és mozdulatlan béke. Ez az idill világa. Ez az aranykor. Ami a szerelemben csak ritkán, pillanatokra teljesül, a határtalan megnyugvásból kiragyogó boldogság: az a barátságban állandóan jelen van. (…) A barátság azzal kezdődik, hogy mind a ketten az idillbe lépnek. S itt nincs szükség vágyra, kívánságra, erőre, küzdelemre, az idill nem ismer hiányt és minden szenvedélyt kielégít. Ezért a barátság mélyebben van, mint a szeretet, és mélyebben, mint a szerelem.

Azt mondják, a szerelem költővé tesz. Gyakran. A barátság az életet teszi költőivé és költészetté. A szerelemből a költészet hamar kivész, mert a szerelemnek minden csak eszköz, hogy a világegyetem két legnagyobb ellentétét, a férfit és a nőt egybeolvassza. A barátság maga ez a poétikus kapcsolat. És a verseket nem írjuk, hanem éljük.