A “Magánszféra magáncélra” c. rovat következik:

Dzso fagyis afférjáról eszembe jut egy történet, ami megboldogult Kerekes Laci kollegámmal történt. Bement valamilyen boltba, odament a pulthoz, köszönt, várt. Az eladó szóra sem méltatta, tudomást sem vett róla. Laci még egyszer köszönt, semmi. Így ment ez néhány percig. Aztán Laci közelebb hajolt az eladóhoz, és kicsit hangosabban azt mondta: “Jó napot kívánok! Nem ismer meg?” Az eladó föltekint, értetlenül néz, mondja: “Nem.” Laci: “Nézzen meg jobban! Így se?” Eladó. “Nem, így se.” Laci megmutatja neki jobb profilját: “Így talán megismer?” Eladó már kutat az emlékeiben, hogy honnan is, de semmi, azt feleli: “Így se”. Laci mutatja neki bal profilját, kérdezi: “Így már ismerős, nem?” Eladó kétségbeesetten válaszol: “Nem, így se!”. Ekkor Laci elüvölti magát: “Én vagyok a vevő, bassza meg!”