A “Magánszféra magáncélra” c. rovat következik:

Szóval Utcazene Fesztivál. Idén Július 19 -24 -ig tart a rendezvény. A hazai zenészek mellett föllépnek külföldi zenekarok és szólisták is. A részletes programot itt találjátok. A fesztivál ideje alatt a város több pontján felállított kis -, és nagy színpadok várják a zenélőket. Délutánonként általában a tényleges utcazenészeké a főszerep, estétől pedig a meghívott zenekarok lépnek föl. Van itt minden, kérem, széles a paletta. Vannak ‘egyszál’ gitáros, éneklős “versenyzők”, akik még a hőskorban kezdték, és úgy maradtak. Vannak duettek a szokásos polbites repertoárral. Vannak, akik a rock nagy slágereit nyüstölik, vannak, akik a blues témában vannak otthon. Van bigband, van jazz. Vannak vállalkozó tinik, akik többszólamú dalokat adnak elő. Vannak, akik fergeteges bulikat adnak, és vannak, akik csendes ülősök. Vannak, akik piásan játszanak, míg el nem ájulnak, vannak, akik színjózanul csapnak a húrok közé. Délután általában ilyen a felállás. Este aztán jönnek a “nagymenők”, és jönnek rájuk a népek. “És folyik a bor, és folyik a lakoma” (Víg Misi). Ez alatt a néhány nap alatt nyüzsgés van a városban, ami szemet gyönyörködtető, mert egyébként szinte kihaltnak mondható. A kiülős kocsmák, sörözők, kávéházak megtelnek, és hajnalig ki sem ürülnek. Van egy DJ sátor is, ha valaki nem komálná a live -ot, itt néha jó zenék mennek, de leginkább tucc-tucc. Koncertek után egy-egy terszon összejönnek a zenészek, és közös jammelés veszi kezdetét. Valahogy a tüzmutatványosok is mindig kiszagolják, hogy élet van itt ilyenkor, és folyik a petróleum dögivel. Tulajdonképpen bárki, bármikor, bárhol zenélhet ezidő alatt a városban. Néha egy-egy pad körül alakul ki egy kisebb nézősereg, mert összetalálkozott két gitáros, aztán hozzájuk csapódott egy tamtamos, jött még egy trombitás, előkerült egy szájharmonikás – kész a rögtönzött banda. Ilyenkor jó itt élni.

Tegnap Szabó Lesliet és Szili Pétert néztük meg. Jó kis hangulat kerekedett, főleg, hogy a szervezők elfelejtettek világítást hozni a színpadra, így szinte csak hallgattuk a zenét, de végül is a zenét hallgatni kell, nem nézni! 🙂 Jöttek a megasztáros Leslie miatt nagymamák, kismamák, idősek, fiatalok. Vártuk, hogy megjelenik a zsűri is Presserrel az élen, de nem futottak be. Nem is baj, mert a produkciót a közönség nélkülük is ötösre értékelte. Lesliéket egy amerikai gitáros duett követte. Ők is jók  voltak, kicsit REM -es utánérzettel zenéltek. Őket nem néztük végig, mert Lesliékkel elmentünk sörözni és beszélgetni. A végére már nem voltunk szomjasak. Ma is kinézünk a fesztre, hátha akad valami finomság. Pénteken pedig nagyon jó volna megnézni Lajkó Félixet, és a Kispált. Sajnos a beharangozott Kis-Balaton (Víg Misi és Dönci) nem lesznek. Sajnálom, rájuk kíváncsi lettem volna. Kb. ennyi. Jaaa, az eddigi feszt fotók itt megtekinthetők!