A “Derűs napot az időjósnak!” c. rovat következik:

Súlyos felhők nehezednek vállamra, de a fák koronái átveszik a terhet, s tartják a leszakadni készülő eget. Madarak riadtan röppennek, szárnyuk kérdőn mered az ég felé; virágok szirmaikba bújva várják az Isten haragját; emberek közömbösen mennek tova. Hova?