Délután kis rendet tettem CD-im között, s ráakadtam sok feledésbe merült irományra, zenére, fotókra. Fura volt turkálni saját dolgaimban, a múltamban. Milyen hülye és rossz verseket írtam! És én mindenkinek megmutattam, hogy ez ám a költészet. Júúúúúúj… Azért van köztük néhány ‘nemrossz’ is, nem sok, de akad. Aztán rátaláltam néhány régebbi mixemre. Volt idő, úgy 4-5 éve, amikor azzal szórakoztattam magamat, hogy hangmintákból, meg saját kis gitárjátékomból mixeltem zenéket. Sőt, néha még arra is vetemedtem, hogy verseket mondtam föl egynémely mixre, hááát… Viszont ezek között is van néhány, amelyeket nem tagadok meg, persze egyiket sem tagadom meg, hisz belőlem van mind, de néhány a ‘nemisrossz’ kategóriába tartozik. Ezeket lehet, hogy fölbiggyesztem a blográdióba, majd meglátjuk. Szóval gyűlnek a feledésbe merült dolgok, az elunt kacatok, amik egy adott állapotot rögzítettek életemből, egy pillanatot, egy érzést, egy gondolatot. Megmutatják, hol tartottam akkor, milyen irányokba indultam, s most figyelmeztetnek, hova jutottam. Fura.