Nagy nap a mai. Eme napon lesz az utolsó Pinokkió előadás az évadban. Szeptembertől játszuk az előadást itt V-ben, és néhány tájelőadáson: Szombathelyen, Várpalotán, Ajkán, Pápán. E néhány hónap alatt rengetegen látták az előadást, hirdettünk rajzpályázatot, a gyerekek postázták rendületlenül a rajzokat a szereplőkről, jelenetekről. Ma szépen eltemetjük a Pinokkiót, és átveszi helyét az éppen készülődő Micimackó. Hm, temetés. Illetve darabtemetés. Színházi szokás, ha egy előadást utoljára játszanak, akkor úgymond eltemetik az játszó személyek. Finom, apró változtatásokat eszközöl ilyenkor a színész, hogy megnevettesse, és emlékezetessé tegye kollegái számára az előadást. Kis vicceket enged meg magának ilyenkor a színész, hogy mosolyt csaljon a kollega arcára, de természetesen a kollega is készül titokban ugyaneme okból. Néha meghirdetett darabtemetések is vannak. Ilyenkor az egész előadás áldozatul eshet a mókának, persze a jóízlés határain belül. A nézők szívesen veszik ezeket a temetéseket, hiszen legtöbbször már látták az eredeti előadást, s jót szórakoznak, ha észreveszik a mókás változtatást. Egyszóval valami kis tréfával nekem is kell számolni ma délután, s föl kell készülnöm, hogy ne érjen meglepi! Résen kell lennem, mert a kollegák szeretnek viccelni, na de várjuk ki a végét! :))))