A kínai teakultusz második legnagyobb alakjaként számon tartott Lu Tung (795?-835) a barátjához írott egyik hosszabb költeményében ekként dicséri a tőle kapott teát:

“Az első csésze tea ajkamat és torkomat nedvesíti meg.
A második csésze megtöri magányomat.
A harmadik csésze átjárja beleimet, és ötezer kötet művet idéz fel
bennem.
A negyedik csésze könnyű verítékezést okoz, s az élet minden igaztalansága távozik pólusaimból.
A hatodik csésze a halhatatlanok birodalmába vezet.
A hetedik csésze, jaj, már nem bírom tovább…”

Hogy az ötödik csészével mi lett???….