Ha valamit most írnék, akkor azt írnám, hogy milyen jó dolga van lacikának. Herevere, édes semmittevés. Meg azt, hogy…, nem azt nem írnám le:)

Néhány óra alvás után ismét itt esz a fene a gép előtt. Egész éjjel a honlapomat készítettem, még nincs kész, de föltettem, ami megvan. A tartalmat majd folyamatosan bővítem, de a dizájnt is tökéletesítem alkalomadtán. Kezdek belejönni, és élvezem, pedig semmi közöm nincs a html-hez. De megígértem magamnak, ha csak időm engedi, megtanulom azt a frányát.

“A tea jó dolog, szépen párolog, és illatos az illata…” Hmmm…, finom. Hoppááá…, valami zene is kellene. Na lássuk, mit adnak a Tiloson. …….. Ja, igen, ilyenkor itt hangjátékok mennek Tilos stílusban. Néha egész jók. Összevagdosnak mukik filmekből párbeszédeket, aláraknak valami zenét, s kész egy történet. Néha tényleg akadnak gyöngyszemek is. …….. De ez most nem jó, tán nem is az. Nézzük tovább, valami jazzt. ………. Aha, megvan, ez jó lesz: a Mellesleg rádió jazz tanszaka. Közben a tea hüledezik elfele. Akkor jó a tea, ha 2-3 percnél nem ázik többet a teafű, ha mégis kicsit keserű lesz, nem érvényesülnek az aromák. Az ember azt gondolná, ha sokáig áztatja, sokkal finomabb lesz a tea, pedig nem az áztatás időtartamától, hanem a tea mennyiségétől függ az egész. Egy kávéskanál nekem, egy a csészének – ez a jó arány.