tér

légüres a tér. de hogy egyáltalán van, felfoghatatlan.

ráncok

látható jelek és a láthatatlanok – szívem ráncai

majdnem…

már majdnem megvan, nyújtózkodom, elérem, s semmit fog kezem…

való világ

a nekem való világ már itt toporog csak be kell lépni

némaság

némaság szólít csend ereje töri meg hitetlenségem

#metoo

#metoo pont jókor vettem le kezem a melledről vagy épp tettem rá

vallomás

szívbe gyömöszölt érzések kusza szövedékéből ki nem mondott szavak

lélekszélcsend

elfújta a szél az utolsó sóhajt is – lélekszélcsend. jaj…

naplemente

bíbor paplanra borul a Nap horizont hajlatában

és kész…

még egy utolsó falevél lehull és kész az avarszőnyeg