köd + íme…

tegnap még ezt írtam az időjárásról: köd rakódott a tájra, sűrű, rejtélyes titokzatosság.

nyálka

hólé csorog a napsütött háztetőkről, a bádogeresz cseppet ereszt, a földre hullt nyálka vígan alél a földre

csend

mindig úton mindig hangzavarban hiány a nyugalom

szelfi (önkritika)

ami a szelfin látszik, az csak a felszín, fényhulladék, önkioldás, önkioltás.

is…

ha szemedbe nézek, hiszek Istenben. ha megszólalsz, az Ördögben is.

49…

már majdnem ötven, de még innen már majdnem öreg, de tán mégsem, éppen annyi, amennyi, éppen olyan, amilyen, pont jó.

újév

fehér burokból ködlik elő az újév még bármi lehet

jobb esetben…

minden viszonylagos. innen nézve te ott vagy, onnan nézve én itt vagyok.