bajla blogja
amikor az ember elkezdi dobozokba
pakolni az életét, elszomorodik.
nem kicsit. nagyon. aztán már csak
egy kicsit. végül már egy kicsit se.
mai versünk egy igazi különlegesség.
a vers cigány és magyar nyelven is
elhanzik Szegedi Dezső előadásában.
még februárban kitaláltam, hogy dobjuk fel
a táncegyütt-öt néhány verses videóval.
sok kolléga szívesen állt kamera elé, hogy
rögtönzött versmondásával emelje a happening
fényét, ám a technika és emberi tényező
közös többszöröse meghiúsította az eseményt.
van, aki szobrot állít.
van, aki lefesti azt.
a vélemény szabad. ki így,
ki úgy mondja el véleményét
a világról, amiben élünk…
amikor egy prömier a temetés maga,
ritka és felfoghatatlan… amikor
szőrös tökű színészek magukba roskadva
sírnak, én jövök zavarba… amikor
egy színház bezár/felszámolják, akkor
csak a háttérben szálakat húzogatók
tudják, hogyan tovább (ha tudják!),
és frankón nem jönnek zavarba…
ha szusszanásnyi lélegzetvétel, akkor
horány… volt növény védő kerítés
impovizáció lelkesen ugrándozó szattva ellen
jaaaa, mondtam már, hogy
zalaegerszegen dolgozik a
jövő évadtól az ország két
legjobb rendezőasszisztense?
és akkor körbe ültük az asztalokat
és mindenki ott volt aki számít
és újra megtelt a klub és élet volt
és örültek nekem és beszélgettünk
és várnak visza nagy szeretettel
Instagram
új fotók…
flickr...
